Borongós, novemberi szombat, régen pirosbetűs ünnep, most eszembe jutnak az amúri partizánok, de épp hogy csak kicsit.
A pince tetején - vagy most már a garázs padlóján áll a víz.
Áll ott a munka is, mert a szervek hétfői döntésére várunk: hátha mégis megengedik a teljes tetőteraszt, bár érzelmileg lassan kezdek függetlenedni a balfék hatóságoktól, volt már velük bajom épp elég. Megcsinálom olyanra, amilyen nekem tetszik, aztán csináljanak, amit tudnak.

A tornác és a lépcső kész, be van csomagolva az eső miatt, hétfőn leszedik a fóliát, köveket, deszka- és sittdarabokat és járható.
Hétfőn kezdődik a betonfödém az utolsó hete a pincében, egy hjétre rá le lehet szedni az egészet!

Tegnap bekerült három ablak a pincébe, három angolaknába és elhódítottunk a természettől egy újabb darabot, az ablakok és az ajtó behelyezésével a beépített teraszból nappali szoba lett. A brigád tegnap bezárta az összes nyílászárót, reggelre folyt a víz az ablakokon, de egy alapos szellőztetés megoldotta. Ez utóbbi most is tart.

Kiásták az új terasz alapját és a bádogos is itt volt, megnézni, merre lehet levezetni az esőcsatornát.
Nem született végső döntés, csak az lett biztos, hogy az új terasz felületét nem bontjuk meg semmilyen leszálló vezetékkel. A többin még ráérünk gondolkodni.
A csapadékvizet hátrafelé a kútba akarom vezetni, elöl meg csinálnék egy ciszternát.

Ami a költségeket illeti, átléptük a tízmillát.
Ez a mérnök által hasraütött költségvetés fele, az általam tartalékolt keret negyede.

Az egész elmúlt hét arról szólt, hogy kezd kialakulni azt amit megálmodtunk - és látjuk hogy többnyire jó.