Csütörtökre jelentkezett be az ablakos.
Eddig csupa jó tapasztalatom volt velük, egyetlen apróságot leszámítva.
P. úr biztosított, hogy a kollégáiért tűzbe teszi a kezét, évtizede dolgozik velük, sok házban megfordultak már, nem is nézelődnek, tabu minden és még a kocsmában sem beszélhetnek arról, hogy mit láttak.
Ehhez képest az egyik embere a családunk régi ügyei iránt kezdett érdeklődni, amikor meglátott egy értékpapírt a falon...
Szóval csütörtök.
Szerelnek.
Utána fizetek.
Ma felhív az ügyvezető asszony, hogy szeretnének holnap pénzt kapni.
Úgy 300.000 Ft-ot.
Oké, mondom, de csütörtökön úgyis jönnek.
De nem, holnap szeretnének, mert nem jutottak hozzá egy nagyobb kintlevőséghez.
Rendben, akkor jöjjenek holnap.
300e.
Kisvártatva cseng a telefon, megint az ügyvezető asszony, hogy nem lehetne-e mégis inkább ma.
Jó, jöjjenek.
Végülis építkezem, repkednek a százezrek, három kiló ide vagy oda, mindegy.
Beállít az emberük, elismervény nála NÉGY kilóról.
Annyit kér, annyit mondtak neki.
Hívom a főnökasszonyt, mire ő:
- Hát azt mondtam, hogy úgy 3-400e Ft-ra lenne szükség.
Basszus, nem ezt mondta, meg mi az hogy "úgy 3-400e Ft"?
Komolytalan.
És még neki állt feljebb, hogy más cégek előre elkérik a teljes árat, csak utána szállítanak.
Hú de elegem lett ebből a nőből.
Meg a cégéből is.
Hívtam P. urat.
Ő kicst megnyugtatott.
Utána a főnökasszony még kétszer próbálkozott, nem vettem föl.
Nagyon elég belőle.
