Gyorsan zajlanak az események, csak kapkodom a fejem.
Nemrég másztam ki a kádból, persze tusolás közben is érkezett egy teherautó, amit be kellett engedni. Negyed hét óta vagyok talpon, hétre érkezett a kőműves csapat, fél nyolcra a Ropirambó. Azóta folyamatos a hajtás, persze közben dolgozom is.
Szerencse hogy itthonról is lehet irányítani egy egész céget, mire való az internet?
Tegnap a kőmíesék befejezték az alap kiásását, elment két konténer sitt és agyag. Zabálják az almámat és a körtémet, úgy a fáról, féléretten. Nem szólok, nem akarom rontani a hangulatot. A Ropirambóval volt egy kis vita, mert amint kihúztam a lábam, abbahagyta a melót, aztán meg akart etetni, hogy lehozott 10 talicska földet a pincetetőtől. Igen ám, de onnan nem hiányzott annyi és megmutatni sem tudta, hova rakta. Kevesebb pénzt adtam neki, arra szeme sem rebbent. Azt fájlalta, hogy "lebasztam".
Pedig nem basztam le csak megkérdeztem, mit művelt amíg odavoltam és nem hittem el, mert nyoma sem volt.
A kőművesek kora délután elmentek, azt mondták, már nem tudnak mit csinálni.
Ma kora reggel jött a betonkeverő. Két eresztésre kiöntötték az alapot, megnyomták a kapumat, és nem vitték el a pénzt, most mehetek be a központjukba 175e Ft-ot kp kifizetni.
Európa, III. évezred...
A Ropirambó járdát épít kőlapokból a fal tövébe, azon fogjuk tárolni és húzogatni a kukát, szemben az eddigi gazszegélyes kuléval.
Ma
