... és mondott hasznos dolgokat.
Nagyon örültem, hogy megnyugtatott: ami most zajlik, az szakszerű, meg az sem haszontalan, ahogy rámutatott a régi hiányosságra. Azokra, amik a 12 évvel ezelőtti szakszerűtlen kivitelezésből adódtak, meg azokra, amik időközben avultak el, különös tekintettel a hőszigetelésre.
A Tanúsító részletesen megemlékezett a blogjában a látogatásról, azóta ezt gyakran olvasgatom.
És persze ezúton is köszönöm neki a segítséget.
150.000 Ft.
Ennyit spóroltam volna, ha a garázs és az előszoba födémét nem egybe öntik, ha a fele monolit, a másik fele meg gerenda+béléstestes.
Jobban bízom ebben a kőművescsapatban, egy E-gerenda lehet repedt is, meg rossz minőségű is, meg a fene akar darut a kertjébe, mert ezeket kézzel nem lehet beemelni.
Szóval nem akartam spórolni, az egész födém monolit lesz.
Ma felhúzták a garázs hátralévő falait, megemelték a garázskapu feletti híd zsaluzatát, véstek egy újabb ablakot dél felé és megemelték a másikat, amit kábé egy méteres nyílás után áthidalóval lezártak.
Nekem nagyon tetszik a két karcsú, magas ablak, a déli házfalon minden nyílászáró ugyanabban a magasságban végződik, az ebédlő ablakai, a gardrób és a fürdő ablaka, a kerti WC ajtaja és a két garázsablak. Ráadásul ennek a két magas és keskeny ablaknak van valami gótos beütése.
Béla bácsi a nappaliban spalettázott egyedül, nem vitte túlzásba a tempót, de szépen dolgozott, reggel voltak itt a villanyászok, lett világítás a nappaliban, helyreállították a pinceközt (ahol az új részen még mindig áll a víz) és kezelték a tornácon kígyózó műanyag csöveket, mert ezek gyakran a kőművesek bakancsai alatt roppantak.
Valaki azt mondta délelőtt, hogy ha nem engedik a tetőteraszt és ragaszkodnak a cseréptetőhöz, akkor lehet egy ilyet építeni úgy hogy se eleje, se oldala, csak hat oszlopon áll, így a terasz is fedett, de a kilátás megmarad. Mint egy autóbeálló.
Nem is hülyeség!
Ugye hétfőn kell mennem a főépítészhez, de már úgy csinálunk, mintha megkaptuk volna az engedélyt az eredetileg beadott tervre.
Nem tudom, kell-e módosítást kérnünk a mérnöktől, egyelőre még mindig nincs kedvem kommunikálni vele.
Mától járható a tornác előtti lépcső és az előszoba, járdalapokat akartam letenni a kiskapu és a lépcső közé, de Zsolt inkább ellapátolta az agyagot a kerámiáról. Nem is emlékeztem, hogy a szmötyi alatt még megvan a járda egy része.
Most a lehetetlen időjárás miatt.
Három napja vigasztalanul esik az eső.
A pincében áll a víz.
A nappaliban előkészítettek a terepet a spalettázására - ami a nyílászárók beépítése után az ablak és ajtónyílások vakolását, a perem kialakítását jelenti - ennek megfelelően be van fóliázva minden.
Hétfőn az előadó nem hívott, ezért a kérésének megfelelően hívtam őt kedden.
A mobilját nem vette fel.
Az irodájában megtudtam, hogy valószínűleg beteg, nem volt benn hétfőn sem és nem is tudnak róla.
Az ügyintéző belenézett a főépítésztől visszaérkezett aktába és azt találta benne, hogy "a tetőterasz korlátjáról személyes egyeztetés szükséges a főépítésszel".
Ezek szerint mehet a teljes tetőterasz?
Az ügyintéző azt nem tudja, várjuk meg az előadót.
Az előadó nem sokkal később visszahív.
Mondom neki mi van az aktában, mire ő: ezek szerint mehet a tetőterasz, de keressük fel a főépítészt. Jövő hétfőn félfogad.
Persze ha addig nem történik megint valami a családjában, mint legutóbb.
A statikus hív, hogy ha nem monolit födémet csinálunk, hanem gerendásat, az olcsóbb.
Ezt meg kellett volna beszélnem ma reggel a kőművessel, de nem jött.
Most felhívom.
Borongós, novemberi szombat, régen pirosbetűs ünnep, most eszembe jutnak az amúri partizánok, de épp hogy csak kicsit.
A pince tetején - vagy most már a garázs padlóján áll a víz.
Áll ott a munka is, mert a szervek hétfői döntésére várunk: hátha mégis megengedik a teljes tetőteraszt, bár érzelmileg lassan kezdek függetlenedni a balfék hatóságoktól, volt már velük bajom épp elég. Megcsinálom olyanra, amilyen nekem tetszik, aztán csináljanak, amit tudnak.
A tornác és a lépcső kész, be van csomagolva az eső miatt, hétfőn leszedik a fóliát, köveket, deszka- és sittdarabokat és járható.
Hétfőn kezdődik a betonfödém az utolsó hete a pincében, egy hjétre rá le lehet szedni az egészet!
Tegnap bekerült három ablak a pincébe, három angolaknába és elhódítottunk a természettől egy újabb darabot, az ablakok és az ajtó behelyezésével a beépített teraszból nappali szoba lett. A brigád tegnap bezárta az összes nyílászárót, reggelre folyt a víz az ablakokon, de egy alapos szellőztetés megoldotta. Ez utóbbi most is tart.
Kiásták az új terasz alapját és a bádogos is itt volt, megnézni, merre lehet levezetni az esőcsatornát.
Nem született végső döntés, csak az lett biztos, hogy az új terasz felületét nem bontjuk meg semmilyen leszálló vezetékkel. A többin még ráérünk gondolkodni.
A csapadékvizet hátrafelé a kútba akarom vezetni, elöl meg csinálnék egy ciszternát.
Ami a költségeket illeti, átléptük a tízmillát.
Ez a mérnök által hasraütött költségvetés fele, az általam tartalékolt keret negyede.
Az egész elmúlt hét arról szólt, hogy kezd kialakulni azt amit megálmodtunk - és látjuk hogy többnyire jó.
A francba, hagytam elázni a leszedett erkélyt, pedig istenien égett a kályhában, miután két darabját nekiálltam felszabdalni.
Ma csak Béla bécsi jött fel, ellenőrizni, hogy a tegnap lebetonozott tornác és lépcső nem ázott-e meg. Nem ázott meg, rendesen becsomagolták.
Itt vannak az ablakosok, a beépített teraszból ma a nyílászárók beillesztéséel nappali lesz.
Asszonykámnak kissé elment a kedve, amikor ráébredt, hogy a nagyjából hat négyzetméteres ablak közepén van egy osztás. Különben hogy a rákban lehetne mozgatni?
Jártam tegnap a műszaki osztályon.
Az előadó szerint nem lehetetlen, hétfőn vagy kedden kapom a választ.
Hát egyelőre bizakodunk.
Ezt a mérnökünk mondta a szkájpon.
Nagyon fel volt háborodva szegény, mert
a. ő úgy gondolta, hogy amikor beadta a tervet, akkor jár neki az egész pénze, mint a 400.000 Ft. Én csak 300e Ft-ot fizettem neki, mondván, hogy nem így állapodtunk meg, továbbá szerintem azzal lesz a munkája befejezett, ha megkaptuk az engedélyt.
b. kétszer kellett módosítani a beadott tervet, mindkétszer olyan dolog miatt, ami nem felel meg a helyi építési szabályzatnak
Amikor tervtanács elé került az ügyünk, ő azt mondta hogy nem jön, mert egyszer már volt és ott egy csomó rosszindulatú öregember mindenbe belekötött. Odamentem hát egyedül, és nem öregemberek voltak, nem rosszindulatúak voltak és nem kötöttek bele mindenbe, csak egy módosítást kértek, továbbá a magántulajdonban lévő fele utcák viszonyait akarták tisztáztatni.
Akkor kezdett hisztizni a mérnökünk, amikor ezt elmondtam neki.
Merthogy mikor kapunk már engedélyt? (értsd: mikor jut végre hozzá a maradék százasához) És én nem vagyok hajlandó fizetni neki a módosításért, egyedül magának köszönheti, hogy nem tisztázta előre, mit tervezhet ide és mit nem.
Ekkor találta azt mondani: bárcsak sose találkoztunk volna.
Ezzel maximálisan egyetértettem.
Hogy került ő mégis a képbe?
A helyi műszaki osztály előadója ajánlotta, mint ismerőst.
Csakhogy ez az ember már nincs ott.
Nekem meg rengeteg bajom volt ezzel a mérnökkel.
És még ez a primadonna hisztizett, hogy bárcsak sose találkoztunk volna!
Attila barátom bogarat tett a fülembe.
Merthogy milyen érték lenne, ha a garázs tetején nem sátortető lenne, hanem végig tetőterasz.
Telefontáltam, majd a többi módosítás miatt be is mentem a műszaki osztályra.
Most úgy tűnik, nem lehetetlen.
Fotózni voltam, a környéken két olyan ház is van, ami előtt tetőteraszos a garázs.
Valahogy azok is belefértek a HÉSZ-be, azaz a helyi építési szabályzatba.
Az előadóm pedig nagyon megváltozott, mintha a jegyző rendcsinálási lendülete elérte volna őt is.
A födémmel leálltak, talán a déli falon vissza is kell bontani a zsalut, mert kell rá minimum két sor tégla, meg ki kell vésni egy újabb ablak helyét, de addig csinálják a tornác alját és a felvezető lépcsőt. Épp azt zsaluzzák most.
Az időjárás eddig kegyes volt, talán most vége.
Csütörtökre jelentkezett be az ablakos.
Eddig csupa jó tapasztalatom volt velük, egyetlen apróságot leszámítva.
P. úr biztosított, hogy a kollégáiért tűzbe teszi a kezét, évtizede dolgozik velük, sok házban megfordultak már, nem is nézelődnek, tabu minden és még a kocsmában sem beszélhetnek arról, hogy mit láttak.
Ehhez képest az egyik embere a családunk régi ügyei iránt kezdett érdeklődni, amikor meglátott egy értékpapírt a falon...
Szóval csütörtök.
Szerelnek.
Utána fizetek.
Ma felhív az ügyvezető asszony, hogy szeretnének holnap pénzt kapni.
Úgy 300.000 Ft-ot.
Oké, mondom, de csütörtökön úgyis jönnek.
De nem, holnap szeretnének, mert nem jutottak hozzá egy nagyobb kintlevőséghez.
Rendben, akkor jöjjenek holnap.
300e.
Kisvártatva cseng a telefon, megint az ügyvezető asszony, hogy nem lehetne-e mégis inkább ma.
Jó, jöjjenek.
Végülis építkezem, repkednek a százezrek, három kiló ide vagy oda, mindegy.
Beállít az emberük, elismervény nála NÉGY kilóról.
Annyit kér, annyit mondtak neki.
Hívom a főnökasszonyt, mire ő:
- Hát azt mondtam, hogy úgy 3-400e Ft-ra lenne szükség.
Basszus, nem ezt mondta, meg mi az hogy "úgy 3-400e Ft"?
Komolytalan.
És még neki állt feljebb, hogy más cégek előre elkérik a teljes árat, csak utána szállítanak.
Hú de elegem lett ebből a nőből.
Meg a cégéből is.
Hívtam P. urat.
Ő kicst megnyugtatott.
Utána a főnökasszony még kétszer próbálkozott, nem vettem föl.
Nagyon elég belőle.
október 26. hétfő
Isten éltesse Édesanyámat, aki ma 73 éves.
Bezsaluzták és kibetonozták az északnyugati falra épített szélfogó-bővítmény koszorúját.
Attila becsövezte a fűtést, ezután lerakták a 10 centi hőszigetelést a nappali aljára.
Érkezett egy rakás tégla, ezt daruval szépen bepakolták a kertbe, örülhetünk, hogy nincs építőanyag az utcán, ezt a építési engedélyben megtiltották, nem szabad ott anyagot tárolni még ideiglenesen sem.
Széll Kálmán hozott egy fuvar murvát, 5 köbmétert 30e-ért, ügyesen szétbillentette az utcán, a maradékot elterítettem, amiben a kőműves sk segített, miközbena csapata odabenn tette a dolgát. Ennek is örültem, meg annak is hogy eltakartuk a szar agyagot, meg hogy nem fájdult bele a derekam.
Szerettem volna megjelenni a főépítész fogadóóráján, de ez temetés miatt elmaradt.
Megpróbálnám rávenni, hogy engedje meg mégis a tetőteraszt a garázs fölé.
október 27. kedd
Hajnalban arra ébredtem, hogy a szél tépkedi a szélfogóra tett védőfóliát.
Szerencsére ezt ma le is bontották mindenestül.
Bevasalták és lebetonozták a nappalit.
A villanyóra alatti gödörben megvésték az új betonalap élét és kezelték a dréncső, meg az angolakna vízelvezetésének a kiállásait.
Vízszigetelő lemezeket raktak a garázs fala alá.
Hosszan beszéltem az építési hatóság egyik emberével, aki elmondta, hogy a főépítész nem lesz, mert meghalt az édesapja, de nem valószínű, hogy engedik a tervtől eltérést, ugyanis HÉSZ, azaz a helyi építési szabályzat szerint csak cserepes sátortető lehet a városunkban.
október 28. szerda
Nekikezdtek a garázs falazásának.
okt 17-18 hétvége
Az eső miatt elvesztettük az elmúlt hetet, szerdán kellett volna a pincefödémet betonozni, ehelyett még mindig a zsalura és avasalásra helyezett deszkákon járunk, csüdig agyagban. A kocsifelhajtó is sáros, nem volt egy leányálom beállni a MÜPA parkolójába a maszatos járgánnyal a sok csilivili verda közé.
okt 19. hétfő
végre megszűnt az egyesúlyozás a vasalásra tett deszkákon. Jött a betonmixer, belőtték a pumpát és benyomtak 14 köbméter betont. Ezzel elkészült a pince és a földszint közötti födém és a garázs padlójának egy része.
Az új betonos cég 13-ra ígérte hogy, aztán ezt módosították 14 órára, amiből 14:40 lett. Vigyorogtunk, hogy talán átvette az irányításukat a konténeres, aki néha másnap vagy harmadap ért ide, amikor azt mondta, hogy egy óra múlva itt van a konténerrel.
Reggel jöttek a villanyászok is becsövezni a nappali padlóját meg betenni a dobozokat.
A vállalkozást apja-fia viszi, apa egy jól kommunikáló úriember, fia egy kellemetlen krakéler pali, idegesít. Kérdeztem tőlük, hogy megoldható-e egy cső bevésése a hőszigetelésbe kívülről, mire apa azt mondta hogy persze, fiacskája azonnal elkezdett pofákat vágni, hálistenkedni és problémákat gyártani. Nem bírtam megállni, szóvá is tettem a két szaki közötti óriási különbséget. Aznap már nem beszélgettünk többet.
A brigád a maradék betonból az utcára a kapu elé csinált egy kis járdát. Oda járdalapokat akartam tenni ideigelenesen, mert agyagpancson keresztül voltunk megközelíthetők.
okt 20. kedd
Pikkpakk leszedték a külső és oldalsó zsaluzatot.
Megcsodáltuk a friss betont ékítő macskalábnyomokat - erre még úgyis jön hő- és vízszigetelés is.
két új munkás bevonásával betróglizták az utcán deponált földet. Majdnem az egész befért, még egy kisebb kupac maradt kinn, aminek egy részére még szükség lesz.
Felkerült a két északnyugat felé néző angolakna.
Betöltötték a garázs aknája mellett kimaradt lyukat az alját agyaggal, a tetejét kuléval, vasháló ment rá és le is öntötték szépen betonnal.
Zsalukőből felépült egy térdfal, ami a tornácunkat véfi majd északnyugat felől.
Csak azt nem értem, a déli fal mellett az angolakna számára megnyitott gödörbe miért szórták bele a maradék kulét, amikor nincs kijelölve az akna helye, nincs kivésve és nem látom a vízelvezető cső helyét sem.
Nemrég tudtam meg, hogy ez nem román, hanem magyar szó és híg sarat jelent.
Sár, sár és sár.
Abszolút mélypont - amiből a jövő héten kezdünk felemelkedni.
Nagyjából egyhetes csúszást okozott a hirtelen beköszönt ősz.
Még így is örülhetek, hogy aszályos volt az előtte eltelt másfél hónap.
Múlt hétfőn nem is jöttek az urak, úgymaradt minden, ahogy pénteken hagyták a pince és a földszint közötti födém zsaluzatát. Egész hétvégén esett rá az eső, a pincében állt a víz, szerencse, hogy nem tudott nagyon felgyűlni, mert lefolyt a kútgyűrűbe.
Beástam egy ideiglenes lépcsőt, amin fel lehet jönni a pince tetejére és végigmostam slaggal, hogy minél kevesebb legyen az agyag.
Az agresszív agyag, ami tönkretesz mindent, leamortizálja a cipőt, kimarja a szerszámot és a bőrt kezemen.
El sem akarom hinni.
6,5 MFt körül járunk.
Igaz ebben van egy 600.000 Ft-os letét.
Momentán ablakcsere folyik a lányom szobájában, tegnap kicserélték a nappali két nagy ablakát, a konyháért, a gardróbét, a kamráét, mára maradt az emelet, a fürdő és az előbb említett kettő. A földszinten takarítás folyik, belátható közelben a vége, bár a taknőnk nem siet, hiszen órabérben van, neki minden perc 22 Ft, nekem meg nincs energiám ellenőrizni őt.
Nem érdekes, ez a selejtje a dolognak.
Közben dolgoznak a kőművesek is odakint.
A pince külső falával, ami egyben alap is már felértek a földszintig, kívülről be is vakolták, most az aljára teszik a dréncső alá a betont.
Úgy látom, mindent elkövetnek, hogy megint be tudjak állni a hétvégén a kocsifelhajtóra, mert az elmúlt napokban ismét a szomszédnál parkolok.
Zárat cseréltem a pinceköz ajtajában, ott járunk be.
Átrakattam a riasztó tasztatúráját is, nem maradjon a ház védelem nélkül, ha nagyritkán én is elhúzom a csíkot.
Jó hogy volt tegnap egy kis eső.
Igaz hogy fél tíz felé feladta a csapat és elment, de most folytatják a szélfogó lépcsőjének bontását és így nincs por.
Itt tartunk:
tegnapelőtt, azaz szept 16-dikán vízszigetlték a pincét és kiöntötték a nappali födémjét. 16 tonna beton került az egykori terasz fölé.
Lecseréltük az előző betonos céget, gáz volt a velük való együttműködés, arról majd külön, most még nem tudnék érzelmek nélkül írni róla. A mostaniak olcsóbbak, pontosabbak, értelmesebbek, satöbbi. Szóval korrekt vállalkozások is vannak az építőiparban.
Fantasztikus volt bejárni az új, kábé 30 négyzetméteres tetőteraszt és élvezni azt a panorámát, amire nem is számítottunk.
Tegnap lebontották a szélfogót és megkezdődött a dúlás a ház ép részén is.
A villanyszerelők kialakították a földkábel helyét, feltették az új szekrényeket a kukszliba - ennek majd új tetőt csináltatok - és kijavítgatták a ház körüli biztonsági világítás apróbb hibáit, ami szerintem most sem tökéletes, mert az egyik mozgásérzékelős reflektor nem muzsikál.
Most tehát bontják a lépcsőt, csinálják a pince hőszigetelését és ezzel párhuzamosan a munkagödör aljába nedvesség-elvezető dréncsöveket raknak le.
Nagyon jól jártam ezzel a kőművessel, igényes ember, akinek van agya, sőt, mint kiderült, humora is, ami ritkaság ebben a körben.
Kérdeztem, hogy azt a rengeteg vasat mind belerakták a födémbe? - mire kaján képpel azt bválaszolta, hogy nem, munka után hazalopkodták, felét a zsebükben, másik felét meg feltekerve.
A franc essen a mérnökünkbe.
Már az elején sok baj volt vele, most meg egyik hülyesége derül ki a másik után. A legrosszabb hogy már az első felmérést elcseszte és emiatt közelebb lesz a ház sarka az utcához, mint szabad lenne.
Beleírt a tervbe olyan cuccokat, amire a kőműves azt is mondta, hogy hülyeség.
Statikust kellett hívni.
Az átrajzolt ezt-azt.
Nem mert úgy gondolja, hogy a mérnök hibázott - és miért fizettünk a mérnök statikusának 80e Ft-ot? - hanem mert volt amivel egyáltalán nem foglalkozott.
Ráadásul a két és fél méteres munkagödör fala megroggyant és az eső is jön.
Más.
A kőműves azt javasolta, hogy ne szigeteljünk és vakoljunk az idén, mert addig nem szárad ki a fal és penészedni fog. Csináljuk jövő nyáron.
A franc akar addig dúlást.
Elképesztő a tempó!
Ezek nem lacafacáznak.
Nem olcsón dolgoznak, de mindennél többet ér, hogy nem hónapokig tart a dzsuva köröttünk.
Az új szoba alapját beterítették kuléval, ráfektették a hálót és most várják a betonkeverőt, hogy beterítse.
Arcátlan bagázs a transzportbetonos, a Versenyhivatal jól megbüntetné őúket, ha tudna róla.
Külön számolják a betont és külön a szállítást, mindkettőt köbméterenként, ugyanakkor öt köbméter szállítását kell kifizetni akkor is, ha csak három köbmétert kérek.
A betonpumpa óránként 11.000 Ft, de akkor is három órát kell fizetni, ha 20 perc alatt lezajlik a kinyomatás.
Így csinálja az összes cég, kartellben.
Tegnap levettük a pinceközt fedő üvegtetőt, biztonsági lapok vasszerkezeten.
Ez is olyan gány munka volt, hogy csodálom, hogy kibírt ennyi időt.
Igaz nem bírta ki, hiszen szarrá ázott alatta a fal.
Szerintem nem szabad olcsó emberekkel dolgozni, mert nagy a kockázat és hosszútávon mindenképp ráfizetés.
Az üveges meg elhúzhat a sufnyába, azt mondta hogy nem lehet kivágni a lapokat a keretből, a szilikon olyan erősen fogja.
Ki lehetett.
A hat táblából egy sérült volt, megpattant egy másik is, de a többi túlélte.
Elkezdték a pinceközt is bontani.
Tegnap először vártam hiába a konténerest, de szerencsére reggel hamarabb idejött, mint a brigád.
Még mindig tegnap a Ropirambó járdalapokat tett a fal tövébe, de akkora tükröt szedett neki, hogy újra kell csinálni, ugyanis fél arasszal lejjebb van mint a kert, és nem vízgyűjtőt akartam építtetni vele.
Ma meg egyórás késéssel jött, megitta a kávéját, majd közölte hogy temetésre megy, ma inkább nem dolgozna, ugye nem haragszom?
Nem haragudtam, de amikor a második cigarettájára akart itt ténferegve rágyújtani, akkor elzavartam.
Ha nem dolgozik, minek sűrít nálam?
Gyorsan zajlanak az események, csak kapkodom a fejem.
Nemrég másztam ki a kádból, persze tusolás közben is érkezett egy teherautó, amit be kellett engedni. Negyed hét óta vagyok talpon, hétre érkezett a kőműves csapat, fél nyolcra a Ropirambó. Azóta folyamatos a hajtás, persze közben dolgozom is.
Szerencse hogy itthonról is lehet irányítani egy egész céget, mire való az internet?
Tegnap a kőmíesék befejezték az alap kiásását, elment két konténer sitt és agyag. Zabálják az almámat és a körtémet, úgy a fáról, féléretten. Nem szólok, nem akarom rontani a hangulatot. A Ropirambóval volt egy kis vita, mert amint kihúztam a lábam, abbahagyta a melót, aztán meg akart etetni, hogy lehozott 10 talicska földet a pincetetőtől. Igen ám, de onnan nem hiányzott annyi és megmutatni sem tudta, hova rakta. Kevesebb pénzt adtam neki, arra szeme sem rebbent. Azt fájlalta, hogy "lebasztam".
Pedig nem basztam le csak megkérdeztem, mit művelt amíg odavoltam és nem hittem el, mert nyoma sem volt.
A kőművesek kora délután elmentek, azt mondták, már nem tudnak mit csinálni.
Ma kora reggel jött a betonkeverő. Két eresztésre kiöntötték az alapot, megnyomták a kapumat, és nem vitték el a pénzt, most mehetek be a központjukba 175e Ft-ot kp kifizetni.
Európa, III. évezred...
A Ropirambó járdát épít kőlapokból a fal tövébe, azon fogjuk tárolni és húzogatni a kukát, szemben az eddigi gazszegélyes kuléval.
Ma
Felvonultak a kőművesek.
Elpakoltuk az útból az üvegházat, szerencse hogy könnyű, négyen könnyedén elvittük egy nyugis helyre. Pali lehordott mindent a pinceközbe.
Lebontották a teraszt.
Ritka kókány munka volt, Bajusz Barna József kőműves követte el még az előző évezredben, lassan mindent kis kell cserélni, amit ő csinált, mert minden eleve rossz, vagy szép lassan tönkremegy.
Jött egy konténer.
A nyolc köbméterest 28-30e Ft-ért hozzák, de Sanyi ajánlott egy pofát, aki kijön 25e-ért.
A kőművesem vigyorgott, ismeri mint a rossz pénzt, tényleg olcsó, de nem megbízható, ha azt mondja, hogy jön egy óra múlva, akkor jó ha aznap még ideér. Most három óra volt ez az egy.
A toitoi kurvadrága, ezért, meg a házba nem engedem be őket, a melósok építettek maguknak egy budit, azt mondták, nyomtalanul eltüntetik, ha készen vannak. Egyszerűen gyönyörű!! (persze ez nem igaz, hulladékfából van, lyukas hullámpalával a tetején, de legalább nem üldögélnek sokáig odabenn, ha esik)
Pali lassú volt mint a tetű, azt mondta, tegnap és tegnapelőtt elfáradt, a pincetetőről kellett volna letermelnie a földet, külön a termőt és külön az agyagot, de ő inkább gazolt és a gyökereket operálta ki, mega konténerbe hordta a sittet, nem túl lelkesen.
Elkezdtem hívogatni a munkagépeseket, az első nem ér rá, a második este megnézné de csak holnapután tudná csinálni, a szombati favágó ajánlott egyet, aki itt lakik a közelben,. ELmentem hozzá, idehoztam. Nem ér rá, csak a hétvégén. És ma este?
Úgy igen, de vigyük el a tele konténert és hozzunk egy üreset, de ne ide, mert attól nem tud mozogni, hanem ügyeskedjük be a kert sarkába és hívjam fel, ha rendben van.
A konténeres úgy tolatott be az autójánál 3-4 centivel szélesebb kapun, hogy közben telefonált. Kihozta a tele puttonyt, azt elvitte 100 méterre, ott lerakta az út közepére, aztán az üreset betolta a kertbe, majd felkapta a telét és 30e Ft-ot (nekellejn mán visszadni, Főnök, beszámiccsuk a holnapi kanyarba, rendben?)
Jött a munkagép, kábé egy óra alatt kiásta az alapot, közben telenyomott egy nyolcköbös konténert, a régi teraszalap egy részét otthagyta, mert nem boldogult vele, a kőműves igazán megvéshette volna, a szeme rebbent hogy 80 centi helyett 120-as alap kell és nem kért többet, mint az eredetileg jelzett 16e.
Szép volt az alkony, besütött a lemenő nap, a terasz helyén föld- és sittkupacok, almaillat és kacsaszarszag, az utóbbi a szomszédból jön, egy műanyag széken ülve gyönyörködtem a birodalmamban, amikor megjött az asszony és mosolyogva vette tudomásul a gezéreszt. Még ki is jött és le is ült mellém, ott néztük egy darabig a munkagépet.
... és holnap felvonul a kőműves.
Bennem meg nagy a félsz.
Már most a plafonon vagyok.
Mióta tart az ügy, talán harmadszor.
Mindhármat a feleségemnek köszönhetem.
Nomeg magamnak.
Tegnap kivágták a két öreg diófát és egy olyan kajszit, amit ugyan én ültettem, de nem volt benne sok köszönet.
Ma a két kertészfiú lementette a növényeket a pince tetejéről, a csavargó pedig befejezte a támfal lebontását. A betonkazettákat a szembeszomszédnak ajándékoztam, ő úgyis támfalat akar építeni és a gatyája rámenne, ha megvenné azt ami nekem fölösleges.
Elég lehangoló látvány most a kert, a csupaszon meredező pincefal, a favágás nyomai, a gallyak szanszét - de holnaptól lesz ennél sokkal rosszabb is. Azt is ki fogom bírni.
